Kőbánya, Újhegyi Közösségi Ház, 2017.
április 28.
Kanizsa József bevezetője
Anyák napja
Ujvári, Ferenc: Anyám című versét mondta el.
Frida Lucia minitárlatáról
Kanizsa József beszélt, olvasta föl a festőművész életrajzát, aki beszélt a
festményekről...
Végül is a Dél-Afrikai és Namibiai művészetről így
nyilatkozott a festőművész:- „...különleges
a Dél-Afrikai és Namibiai művészet, mert a mostani kortárs művészetből
ötvöződik a hagyományos törzsi és az oda betelepült Európaiak (és betelepített
indiaiak) művészete és ezáltal csodálatos multikulturális világ alakult ki.”
Albert Ferenc bemutatása,
beszélgetés „Mirtusz szirmaira” című összeállításban
Szerelmes versek, szonett koszorúkból versválogatása volt
hallható...
Albert Ferenc elmondta: „...fő hangsúly a verseken, e
szép szerelmes versekben van..., ezeket nem kell megmagyarázni, minden vers
önmagáért beszél.
Május közeledik, a „szelem hónapja”, így nagy figyelemmel
ajánlom e verseket meghallgatásra, és a szívek, lelkek befogadására.”
Közreműködők: Kanizsa József, Ujvári Ferenc, Zsuzsa
Mihály, aki zenei betétekkel, ideillő sanzonnal gazdagította a vers
összeállítás hangulatát, varázsát.
A szerző pedig a saját költői varázsával, előadókészségével
kényeztette el a közönséget.
Nagyon jó hangulatú, színvonalas estnek lehetett a szép számú
közönség tanúja, részes és a végén vastapssal jutalmazta meg az előadást a
Közönség és beszélgettek el a festőművésszel, a költővel, akik készségesen
adtak választ a feltett kérdésekre.
Versek alul...
Lejegyezte: Kanizsa
József
Fotók: Kanizsa József, Skerlák Iván
Albert Ferenc
Mirtusz Szirmaira
Mirtusz szirmaira, festek álomképet. Rügyfakadó tavasz lehelve rá éltet, kél életre lassan e csodás csendélet: Perzselő nyár tüze szerelmet hevítve, bontja selymes szirmát. S begyűjtve a nektárt, álmodó méhecske porozza virágát. Őszi napnak fénye szirmain szór szikrát; hajnali harmatcsepp oltja égő szomját. S a Mirtusz szerényen csillog a napfényben. |
Mesterszonett XV.
Szeretem, Őt
Szonett koszorút fontam a Kedvesnek, Üzenem: Sírig tudnám szeretni Őt. Gyötrődés kövez meg végtelen időt, Amely órák, s percek nélküle telnek. Érintését vágyom minden áldott nap, Hangja fülemnek mennybéli zeneszó; Mit tőle kapok, az miden, minden jó, Köszönöm létét, égi Megváltónak. Tündöklő szemében csillagok égnek, Míg testében izzik, vad poklok tüze; Bódultan, pusztító lángok közt égek, Korbácsolja vágyam álmaim szüze. Émelyít csókja, mely mézédes nektár, Édenbe kísér e szép türkiz szempár. Esti idill Az est jázminillatot hintett; a tér felett, lebegőn ringatta a szellő; az eget, bevilágította a hold, majd a csillagok közé tolt Göncöl szekér díszlett. Adott a díszlet, mi közt a pár szenvedéllyel sétált a téren, átkarolva egymás derekát; számukra, a teremtő celebrált egy feledhetetlen esti liturgiát. Felettük dús lombok zizegtek, körülöttük bokrok suttogtak, s fordultak olykor pirulva el, miközben szemtanúi voltak, az őszbe fordult szerelemnek. |